2020
DÉL-AMERIKA
Gloria egyenletesen szuszog, ebből tudom, hogy mélyen alszik. Ennek örülök, mert bennem nagyjából mínusz kettőn áll a kitartás. Olykor megrándul, biztos álmodik valamit. Lehunyt szemmel a hajába fúrom az arcom, érzem a szappan és a folyó illatát. Nagyon kell uralkodnom magamon, hogy ne feszüljön ki a tenyerem, és ne húzzam végig a kezem a combján. A saját csípőmre támaszkodom, kezd beállni a derekam. Aludni kéne, nem agyalni.
Próbálok valami kényelmesebb pózt fölvenni, ő is azonnal mozdul.
– Mi a baj? – kérdezi.
– Nincs baj, csak már hasogat a derekam.
Elkapja a kezemet és a derekára vezeti. Ostoba kissrácként először ellenkezni akarok, de végül mégsem teszem. Befekszik a kézfejem az öle hajlatába, szörnyű a tudat, hogy csupán pár centire nyugszanak az ujjaim a gyöny
