2020
DÉL-AMERIKA; USA
Paul elaludt, én is álmos vagyok, de egyszerre nem hajthatjuk álomra a fejünket. Gloria éber, sokszor vizslat, az eltelt percek kemény szemezésekkel teltek el.
Int a fejével, hogy üljek át mellé, az első reakcióm, hogy elfordulok egyfajta „meg a francokat!” nézéssel. Nem adja fel, és elfogadom a tényt, hogy voltaképpen én is mellé akarok ülni. Paul nem kel föl a mozgásra.
– Hova megyünk?
– Panamába. Onnan valószínűleg a New York állami bázisra.
A szemem sarkából látom, hogy néz, de nem fordulok oda hozzá.
– Még mindig nem hiszel nekem, igaz?
Őszintén? Hát… Ha nem hittem volna, akkor most nem ülne itt. A nagyobb baj az, hogy hiszek neki.
– Én nem vagyok igazságosztó, csak teszem a dolgomat.
Megfogja a kezemet, amitől összerezzenek. A szívem hevesen kezd verni
