2015
Szíria
Hallom a lihegésemet, és tudom, hogy az operációs központban is hallják. Sőt, látnak mindent, amit én is látok. Omladozó falak, halvány fény, szálló por és a téglák közt megbúvó holdsugár mindössze, ami fogad minket.
– Fent… – olvasom B1-es szájáról a szót, miközben a plafon irányába mutogat.
Ő az egyetlen, aki képtelen megtanulni, hogy a tátikának semmi értelme. Már azért is picsán fogják rúgni, mert nem húzta fel a maszkot, és világít a bőre, mint valami kibaszott reflektor.
Az aláhulló vakolat porfelhőt alkot, ami azt jelenti, hogy talán vannak fölöttünk.
– Cél: Bravo!
Irány az emelet.
Egymást biztosítva osonunk előre, a lépcsőnél pihenünk egy darabig és bevárjuk a drónról a hőtérképes infókat.
Lehet, hogy ostobaságnak tűnik, de még egy kommandós is különbséget tesz
