amelyben Reynevan elveszíti fülének egy részét és illúzióinak többségét.
– Köszönet, hogy megmentettél – ismételte meg Reynevan. – De nem megyek veled. Visszamegyek Sziléziába.
Urban Horn sokáig hallgatott, a csapatával távolodó Kravařei Jan után nézett. Aztán visszafordult a nyeregben. Megszabadult a szürke cseh nemest alakító öltözetétől, és megint a régi Horn lett: a finom szövetből készült, elegáns köpenyt viselő Horn, a kócsagtollas, rókaprémes kalapot viselő Horn, az áthatóan éles tekintetű Horn.
– Nem mész vissza Sziléziába – mondta fagyosan. – Velem jössz.
– Nem hallottad? – Reynevan felemelte a hangját. – Nem jutott el hozzád? Vissza kell mennem. Ettől függ egy hozzám közel álló személy sorsa!
– Jutta de Apolda kisasszonyé – állapította meg Horn szenvtelenül. – Tudom.
– Ó, t
