HUSZONNYOLCADIK FEJEZETDélután Ig kiautózott a főúton egy Gideon környéki kis vegyeskereskedéshez. Sajtot és pepperoni paprikát, barna mustárt, két cipót, két üveg asztali vörösbort meg egy dugóhúzót tett a kosarába.
A boltos idős férfi volt, ormótlan szemüvegében és gombos kardigánjában tanult embernek tűnt. Állát öklére támasztva, görnyedten állt a pult mögött, és a New York Review of Books könyvajánló folyóiratot böngészte. Aztán érdektelenül felpillantott Igre, és nekilátott, hogy a vásárolt tételeket beüsse a pénztárgépbe.
Miközben a gombokat nyomkodta a kasszán, bevallotta Ignek, hogy felesége, akivel negyven éve él együtt, Alzheimer-kóros, ő pedig már azon gondolkodik, hogy valami mondvacsinált ürüggyel az alagsori lejáróhoz csalja az asszonyt, és lelöki a lépcsőn. Biztosra vette,
