HARMINCKILENCEDIK FEJEZETLee az ép fél szemével ide-oda tekingetve kereste a lányt a parkolóban. A Gödör vörös neoncégérének hátborzongató, pokoli ragyogásánál még az eső is vörösen zuhogott a párás éjszakában, és aztán egyszer csak ott volt Merrin, kint állt egy fa alatt az út szélén.
– Ott van, Lee, mondom, ott – hadarta Terry, de Lee már le is húzódott a kocsival.
A lány említette, hogy esetleg haza kell majd fuvarozni, ha Ig túlságosan felhúzná magát a „nagy beszélgetés” során. Amikor Lee felajánlotta, hogy majd arra hajt, és benéz a kocsmához, azt mondta, felesleges, de mosolygott és hálásnak tűnt, és ebből Lee tudta, hogy igazából elvárja tőle. Merrinnel az volt a helyzet, hogy nem mindig gondolta komolyan, amit mondott, viszont gyakran mondott olyasmit, ami szöges ellentétben állt
