NEGYVENEGYEDIK FEJEZETHajnalban Ig elhozta a vasvillát a hámorból, és – továbbra is pucéran – visszatért a folyóhoz. Térdig a vízbe gázolt, és mozdulatlanná dermedve hagyta, hogy a felhőtlen égre felkaptató nap sugarai melengessék a vállát.
Fogalma sem volt, mennyi idő telt el, mielőtt észrevette a barna pisztrángot, talán egy méterre a bal lábától. Farokuszonyával legyezve lebegett a homokos meder fölött, és ostobán bámulta Ig lábfejét. Ig fölemelte a vasvillát, megpörgette markában a nyelet, és lecsapott. Poszeidón a háromágú szigonyával. Elsőre eltalálta a halat, mintha éveket töltött volna szigonyosként, mintha ezredszer hajította volna el a villát. Végül is alig különbözött a gerelyhajítástól, amit a Galilea Táborban oktatott a gyerekeknek.
A pisztrángot a leheletével sütötte meg, a
