NEGYVENKETTEDIK FEJEZET– Rögtön tudtam, hogy a te kocsid – mondta Dale. Már újra a volánnál ült, és vezetett. Mostanra lecsillapodott, békét kötött saját személyes démonával. – Ahogy ránéztem, tudtam, hogy valaki felgyújtotta, és a folyóba lökte. És azt gondoltam, hogy valószínűleg te is benne ültél, és éreztem, hogy elfog valami végtelen, valami végtelen…
– Boldogság?
– Szomorúság. Végtelenül elszomorodtam.
– Tényleg?
– Igen, hogy nem az enyém a dicsőség.
– Nahát – mondta Ig, és elfordította a tekintetét.
Ig a térde között tartotta a vasvillát, a fogak a tetőkárpitba döftek, de mostanra Dale láthatóan teljesen megfeledkezett az egészről. A szarv tette a dolgát, kibocsátotta titkos muzsikáját, és ameddig Ig nem viselte a keresztet, Dale úgy táncolt, mint akit zsinóron rángatnak.
– N
