TIZENNYOLCADIK FEJEZETLee kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, aztán meggondolta magát, és becsukta mégis.
– Mi van? – kérdezte Ig.
Lee megint kinyitotta a száját, és becsukta, és kinyitotta, és így szólt: – Bírom azt a ratatatás Glenn Miller-számot. Egy hulla is táncra perdülne tőle.
Ig bólintott, és nem szólt semmit.
Az úszómedencében voltak megint, mert visszatért az augusztus. Eső és évszakhoz nem illő hideg helyett legalább harmincöt fok volt, az égen sehol egy felhő, és Lee orrát hosszú fehér naptejcsík védte a leégéstől. Ig egy mentőövben, Lee pedig gumimatracra hasalva ringatózott; a töményen klórozott, langyos vízről felszálló pára csípte a szemüket. Marhulni se volt kedvük a hőségtől.
A kereszt most is ott lógott Lee nyakában. Az aranylánc Ig irányában kiterítve hevert
