TIZENEGYEDIK FEJEZETMerrin üzenetet akart küldeni neki.
Ig először nem tudta, hogy a lány az, nem tudta, hogy ki csinálja. Sőt azt sem tudta, hogy üzenni akarnak neki. Tíz perccel az istentisztelet kezdete után figyelt fel az aranyfényű villanásra a látótere peremén; olyan erős volt, hogy valósággal hátrahőkölt tőle. A szemét dörgölve próbálta elmasszírozni az immár a szeme előtt lebegő fényes foltot. Amikor valamivel tisztábban látott, körbepillantott, hogy megkeresse a fény forrását, de nem járt sikerrel.
A lány az átjáró túloldalán ült, egy padsorral előrébb, mint ő, és fehér nyári ruhát viselt. Ig állandóan feléje tekingetett, de nem azért, mert azt hitte, hogy bármi köze volna a villanásokhoz, hanem mert úgy gondolta, hogy az átjárónak azon az oldalán a lány a legszebb látnivaló. És
