HATVANKETTEDIK FEJEZET
A madár elpusztult. Látta lezuhanni röptéből. Tucatnyi nyílvessző követte az égen, az egyik mellkason találta. Az alak felemelte, és csontos ujjai közé fogta. A nyaka eltört, a feje szinte kecses ívben bicsaklott a karjára. Már tudta, mi van a lábára kötözött levélben. Jalaine mögött állt, amikor a lány megírta.
Jase, Kazi, akárki! Gyertek, kérlek!
Samuel meghalt. Az ajtón dörömbölnek.
Muszáj
Már akkor tudta, hogy Jalaine-nek nem lesz elég ideje befejezni a levelet. Arra is alig volt ideje, hogy a madarat felreptesse.
Lenézett a vérfoltos begytollakra. Megfogta a nyílvesszőt, és kihúzta a madár teteméből. Néhány fehér pihetoll hullott a földre.
Nem tudta, segít-e vele, de megígérte Jalaine-nek, és mindig megtartotta az ígéretét.
Az ajkához emelte a madarat. M
