NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET
KAZI
Gunner fecsegett. Ez egyáltalán nem vallott rá. Bocsánatot kért Jase késéséért, de úgy tűnt, zavarban van, mintha egészen máshol szeretne lenni. Tipródott, megkerülte a szökőkutat. Szembefordultam vele.
– Szerintem most már biztos, hogy Jase nem jön – közöltem. – Majd később beszélek vele.
– Adj neki még öt percet – válaszolta, de szinte azonnal magamra is hagyott, mondván, hogy elmegy Jase után.
Nem mintha nekünk kettőnknek ne lett volna éppen elég megbeszélnivalónk, de különösnek tartottam, hogy itt, a kertben akar tárgyalni, ahol a felemelt hangunkat akárki meghallhatja. Simítsd el. Már csak néhány óránk volt hátra, és tudtam, Natiya tanácsa megszívlelendő, de Jase nem csak olyan ismerős volt, mint Gunner, akit félvállról vehettem. Jase…
Már magam sem
