NEGYVENEDIK FEJEZET
KAZI
Az úton csillogtak a tócsák, apró patakok keresztezték az ösvényt, ahogy a hegyekből lecsorgott az előző nap leesett eső. A pocsolyákból és teli keréknyomokból vakítóan kék ég kacsintott rám; a fákról ránk kiabáltak a bandába verődött szajkók.
Tor Őrhelyének hátoldala csupa zöld volt: vastag törzsű fák, hatalmas, színes, embernél is magasabb zuzmók nőttek ki az utunkat szegélyező romokból, amelyek így vidám színekbe öltözött nézelődőknek tűntek. Úgy tűnt, a világnak ezen a részén minden óriásira nő.
A Jase által említett hátsó útvonalon mentünk az arénába. Priya, Titus, Gunner és a straza kísért minket. Jase visszatért régi önmagához, a tekintete kiélesedett, máris az előtte álló munkára összpontosított. Tegnap éjjel azonban, amikor eljött hozzám, egy másik Jas
