HETEDIK FEJEZET
JASE
Gunnernek és a többieknek eszükbe sem jutott volna, hogy eltűnhetek egy szénásszekér aljában. Tartsd magad mellett a strazádat. Anyám százszor is elmondta. Olyan természetes volt, mint a hajunkat kisimítani a szemünkből, akárhányszor elhagytuk Tor Őrhelyét. Gyerekkorom óta hallgattam. Bizonytalan időket élünk. Az apámnak is ezt mondta, így is búcsúzott tőle. Már meg se hallottuk. Mindig bizonytalan időket éltünk, a straza mindig mellettünk volt, mint egy kés vagy egy kard. Elég volt megmutatni őket, használni sem kellett. A többi embertől a címük különböztette meg őket, és talán az, hogy komorabb arcot tudtak vágni. A testvéreim és én is képesek voltunk a saját csatáinkat megvívni, és ha kellett, megvédtük egymást. Általában.
Ezt a csatát azonban nem láttuk előre. E
