– Most! – kiáltotta Geralt, látva, hogyan iszkolnak el az őrök a galériáról, hogyan vetik magukat a kövezetre, hogyan bújnak el a tévedhetetlenül pontos nyilak elől. Már csak a három legbátrabb lődözött.
Nyílvessző csapódott az egyik oszlopba, vakolatporral szórta be Milvát. Az íjászlány szétfújta az arcába hulló haját, felajzotta az íjat.
– Milva! – Geralt, Angoulême és Cahir az árkádhoz ugrott. – Hagyd! Menekülj!
– Még egy kicsikét – mondta az íjászlány, szája sarkával megtartva a vessző tollát.
Pengett a húr. A három bátor egyike felüvöltött, áthajolt a korláton, és lezuhant a mélybe, az udvar kövezetére. Erre a látványra a többieket azonnal cserben hagyta a bátorsága. A kövezetre vetették magukat, szinte belesimultak. A futva odaérkezőknek nem sok kedvük volt hozzá, hogy kimenjenek
