•
A moraj visszhangja végiggördült a váron, megremegtek a falak, megcsendültek a csillárok. Nagy dörrenéssel esett le egy aranyozott keretű hatalmas olajportré.
Az előcsarnok felől összeszaladó zsoldosok szemében vad rettegés ült. Stefan Skellen fenyegető pillantással hűtötte le, szigorú arcot vágva, kemény hangon utasította rendre őket.
– Mi van ott? Beszéljetek!
– Vizsgálóbíró úr… – hörögte az egyik. – Rémes ott! Ezek démonok és ördögök… Tévedhetetlenül nyilaznak… Iszonyúan vagdalkoznak… Halál van ott… Mindent vér borít!
– Tízen estek el… Talán többen is… És ott… Hallja?
Újabb moraj, a vár belereszketett.
– Mágia – morogta Skellen. – Vilgefortz… Nos, meglátjuk. Kiderül, ki kit győz le.
Befutott a következő zsoldos. Sápadt volt, vakolatpor lepte el. Hosszú pillanatokig egy szót se
