– A pofázásban erős vagy – mondta Cahir nyugodtan, a pengével kört írt le. – Nézzük meg, hogy csak abban-e. Angoulême, Ciri. Meneküljetek!
– Cahir…
– Fussatok – javította ki magát – Geraltnak segíteni.
Elfutottak. Ciri támogatta a bicegő Angoulême-et.
– Te akartad. – Bonhart lehunyta fakó szemét, előrelépett, megforgatta a kardját.
– Én akartam? – ismételte utána tompa hangon Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallach. – Nem. A sors akarta!
Egymásnak ugrottak egy gyors vágással, vadul csillogva csaptak össze a pengék. A folyosó tele lett a vasak csengésével, amitől megremegni és meginogni látszott a márványszobor.
– Nem rossz – hörögte Bonhart, amikor szétváltak. – Nem rossz, fiatalúr. De nem vagy te semmiféle vaják, az a kis kígyó becsapott. Neked már annyi. Készülj a halálra.
– Pofázásban e
