A PALÁSTGyerekek voltunk.
Én Vörös Villám voltam, és felmásztam a kiszáradt szilfára az udvarunk sarkában, hogy elszökjek a bátyám elől, aki akkor éppen nem volt senki, csak saját maga. Úgy volt, hogy átjönnek a barátai, és azt akarta, hogy ne létezzek, én viszont nem tehettem róla: léteztem.
Nálam volt a maszkja, és közöltem vele, hogy amikor a barátai megérkeznek, le fogom leplezni a valódi kilétét. A bátyám erre közölte, hogy nekem annyi, és megállt a fa alatt, és kövekkel hajigált, de úgy dobott, mint egy lány, és gyorsan kikapaszkodtam a hatótávolságából.
A bátyám túl öreg volt a szuperhősös játékhoz. Hirtelen és figyelmeztetés nélkül nőtt ki belőle. Halloween előtt még teljes napokat töltött Csíknak beöltözve: ez a szuperhős olyan gyors volt, hogy megolvadt a lába alatt a talaj, a
