POP ART – A LÉGBŐL KAPOTT FIÚTizenkét éves koromban a legjobb barátom felfújható volt. Arthur Rothnak hívták, tehát felfújható zsidó is volt egyben, bár nem emlékszem, hogy az időről időre a túlvilágról folytatott beszélgetéseinkben különösképpen zsidós álláspontot képviselt volna. Mert leginkább csak beszélgettünk – az ő állapotában a fiúk szokásos vadulásairól le kellett mondanunk –, és nemegyszer előkerült témaként a halál, és hogy vajon mi következik utána. Azt hiszem, Arthur tudta: szerencsés, ha túléli a középiskolát. Mire megismertem, már vagy tucatszor meglegyintette a halál szele, minden évre jutott egy ilyen alkalom, mióta élt. Folyamatosan a túlvilágon agyalt – illetve hogy van-e egyáltalán.
Amikor azt mondom, hogy beszélgettünk, igazából csak azt akarom mondani, hogy kommuniká
