– Nem vagyok szép – mondta Monika Szreder félhangosan, miközben a tükörbe nézett.
Monika Szredernek igaza volt. Sőt mi több, az érintett kérdésben Monika Szreder nézete és az őt körülvevő világ véleménye teljesen megegyezett.
Nem, Monika nem volt csúnya. Egyszerűen nem volt szép. A nem-szépség kvintesszenciája volt, sugárzott róla a nem-szépség, amely mindent képes volt elhomályosítani, ami az összes többi lányt, még a csúnyábbakat is megszépíthette volna. Valahogy felfoghatatlanul az önmagukban vonzó, csinos – sőt szép elemek összessége Monika esetében semmilyenné, érdektelenné, unalmassá lett. Haja, amely sötétszőke lett volna, voltaképpen mattszürke volt. Természetes hajlama volt rá, hogy bolyhos legyen, hogy egyéni bájjal tagadja meg az engedelmességet mindenféle fésűvel és kefével s
