ez az elbeszélés egy antológiába készült. Az antológia, sajnos, nem látott napvilágot. Elmondom, hogy történt. Valamikor Anno Domini 1992 februárja táján levelet hozott a postás Rafał A. Ziemkiewicztől, az ismert írótól és politikustól, majd röviddel utána még egy levelet kaptam, Jacek Inglottól, az ismert írótól és kritikustól. A levelek hangneme hasonló volt. Ronda, korrupt és beteg világ van köröttünk, írta a két ismert, nem is világ ez, hanem egyetlen nagy pszichózis. A valóság, írta a két ismert, csak károg, holott úgy volt, hogy a rendszerváltás után azonnal édes dalba kezd, mint a mezei madárkák, és halkan fog csörgedezni, mint egy hegyi patak. Írói kötelességünk, írta a két ismert, hogy reagáljunk erre. Bonaparte példájára. Elnézést, Janusz A. Zajdel példájára. Zajdel tiltakozott,
