Így történt – kora reggel beestem egy bombatölcsérbe. Körülnézek, és látom – az Indyk. Ott ül…
Nem. Kezdjük a legelején. Megérdemelnek egy bevezetést, valami kezdetet, néhány magyarázó szót, legalább azért, nehogy azt gondolják, hogy a bombatölcsérbe esés azok közé a normális, mindennapos tevékenységek közé tartozik, amelyeket minden reggel végezni szoktam. Tudják meg tehát, hogy ez abszolút véletlen volt. Először estem bele bombatölcsérbe. És remélem, utoljára.
Így tehát azzal kell kezdeni, hogy az a nap – s ez, kedveseim, csütörtök volt – a legelejétől fogva pechesnek ígérkezett. Miközben hideg vízzel a szemem mostam, a fejemmel nekiütköztem a tükör alatti kis polcnak, és mindent levertem a padlóra, ami rajta volt. A tubusoknak, a fogkeféknek, a fésűknek és a műanyag poharaknak magától
