Wolfram von Richthofen báró vezérőrnagy a sapkájába tette a kesztyűjét, a sapkát átadta a copfos, szőke szobalánynak. Egy pillantást vetett a tükörbe, úgy látta, hogy a lány megbámulja. Látta, milyen benyomást tesz rá a termete, acélkék Luftwaffe-egyenruhája, előkelősége, a nyakában lógó első osztályú vaskereszt. Látta, amint a hajadon felizzik, a szempilláját rezgeti, ellágyult pillantásokat küld feléje. Berlin, gondolta kedvetlenül. A kicsapongás városa. Nincs szégyenérzetük.
– Az asszonyom kéreti.
A szoba sötét volt, de nem csak az ablak súlyos függönyei miatt, a fa- és porillatú bútorok is sötétek voltak, a tapéta is sötét volt. A falakon sötét, homályos, nyugtalanító arcképek függtek.
– Madame von Throtta?
– Itt vagyok.
Kapcsoló kattant, a karton lámpaernyő alatti gyenge villanyk
