– Signora! Az lesz a legjobb, ha az autómmal bemegyünk a kapitányságra. Látom, hogy megviselte a dolog.
– Semmi bajom… – emelem meg a kezem, és ha lehetne, még én is jót röhögnék a szánalmas tiltakozásomon. Sokkot kaptam egy helyszínelésen, futva hagytam el a munkaterületet, elcsúsztam, pofára estem, vagy kéttucatnyi rendőr előtt kidobtam a taccsot, úgyhogy hagyjuk is. – Tényleg, jobban vagyok, köszönöm.
– Hozatok magának egy pohár vizet. – Most nem vár a tiltakozásomra, megfordul, és valóban elmegy.
A lábamra nézek, az egyiken már csak félig van rajta a cipővédő. Felsóhajtok, erőt veszek magamon, és visszasétálok a bejárathoz, ahol hagytam a cipőmet. Az ott álló fickó bátorítóan mosolyog, majd fölemeli a lábbelimet, és felém nyújtja, hogy nekem a legkisebb erőfeszítésembe teljen elhozn
