Elterveztem, hogy nem adom fel. A kapitány csak jókat mondott a nyomozóról, és jelen esetben a célnál semmi sem fontosabb. Inkább legyen magának való, de profi abban, amit csinál, mint egy jámbor hülye. Mit kezdenék egy kedves, nyájas társsal, ha nem jutok előrébb? Semmit. Innentől el sem fogok mozdulni mellőle, és bebizonyítom neki, hogy bár még tapasztalatlan vagyok, de lelkes, és csöppet sem puhány. Mondjuk, utóbbiról a kiborulásom óta én magam sem vagyok meggyőződve, de ezt nyilvánosan el nem ismerném.
Mazzola elbúcsúzik a helyszínelőtől, és felém indul, miközben a telefonját ellenőrzi. Zsebre dugja a mobilt, a szemembe néz, majd ellép mellettem, mint valami fenyegető ragadozó, ami kerülgeti a zsákmányát. Tetszik benne, hogy nem kerüli a szemkontaktust, és vállalja a stílusát. Hátrébb
