TIZENNEGYEDIK FEJEZET
KAZI
Az ablakon át egy kis, zárt udvarra láttam. Minden sarokban őr állt, az oldalukon hosszú karddal. Középen két gyerek játszott, karikát gurítgattak egymásnak. Oleez oldalt, odébb ült. Látta, hogy lenézek rájuk, de az arca kifejezéstelen maradt.
Valaki kivette a villát a kezemből. Paxton lehetett. Nem ellenkeztem. Az üzenet egyértelmű volt, a király tartotta a kezében az adu ászt. Csináld, amit mondott, vagy viseld a következményeket. Nem tudnám eltántorítani. Úgy éreztem, horogra akadtam, egy negyedesúr mondott ítéletet felettem; rögtön levágják az ujjam hegyét. Most nem tudom kibeszélni magam.
A király mellém lépett, egészen közel. Éreztem a hátamon a belőle áradó forróságot. Még jobban széthúzta a függönyt.
– Boldognak látszanak, hát nem? Ami azt illeti, ig
