TIZENHATODIK FEJEZET
KAZI
Visszavittek a szobámba, és „szép” körülmények között hagytak két teljes napig. Megmondták, hogy majd akkor jönnek értem, ha készen állnak. Az ajtómat nem zárták be. Mintha vizsgáztatnának. Mégsem aggódtak, hogy megszököm. Kinyitottam és kilestem, de kilépni már nem mertem.
Rengeteg ételt hoztak. Ruhákat. Gyógyszereket. De nem jött senki, aki beszélt volna velem, vagy még több szabályt szabott volna nekem. A várakozás, a töprengés és a tehetetlenség csaknem megőrjített. Hívassatok már, az istenek szerelmére!
Az óráimat ezernyi kérdés töltötte ki. Kit akasztottak fel? Hányan haltak meg? Hogy létezhet egy raktárra való a fegyverekből? Tényleg Gunner a felelős a vérontásért? Valóban több pénzt akart kizsarolni a városból, miközben hagyta, hadd fosztogasson Rybart
