Persze. Nyilván nem kéne itt a padláson üldögélve nosztalgiáznom, de a fene egye meg, olyan jólesik bőgni! Emlék emlék hátán idézi a boldog pillanatokat, hát hadd élvezzem már! Igen, ennél lejjebb már nincs. Fotókat, szerelmes leveleket böngészek, így elhiszem, hogy valóság a múlt, és nem csak egy szép álom. Negyvenéves vagyok. Nagyon valószínű, hogy sosem leszek már szerelmes.
Na ez az, amit nem lehet feldolgozni!
Ráadásul ez a bizonyos vízválasztó negyedik X. Fájdalmas még kimondani is, főképp így, hogy már nincs mögöttem a családi biztonság, amit megszoktam. Olyan, mintha jól kifacsartak, aztán eldobtak volna.
De hisz eldobtak, Fanni!
Kínomban felnyögök, és elnyomok egy káromkodást. Mennyire szánalmas, hogy beszélgetek magammal! Olykor a fejemet mosom, máskor meg vigasztalgatom maga
