Benyitottam Abigél szobájába, úgy tűnt, hogy mélyen alszik. Én is vettem egy fürdőt, majd nyugovóra tértem, de pár perc elteltével Abi jelent meg az ajtóban, azt mondta, rosszat álmodott. Régebben is történt ilyen, olyankor Gábor folyton ráripakodott, hogy menjen szépen vissza és próbáljon meg aludni. Amióta az apja nem lakik velünk, én egyszer sem parancsoltam őt vissza. Minek? Kivel oszthatnám meg az ágyamat és az éjszakáimat, ha nem a lányommal? Ha jobban belegondolok, senki másnak nincs rám szüksége, csak a gyerekeimnek. Ők kíváncsiak minden percemre, velem osztoznak bánaton, örömön, és tudom, a gyereknek a saját birodalmában a helye, de ezt a szabályt egy éve aláásta a szeretetem.
– Holnap elmegyünk a strandra, anya?
Megsimogatom a homlokát és egy puszit lehelek rá.
– Persze, ha sz
