8. fejezetNem tudom, Gamal Anna melyik anyjára célzott, de bármelyik is legyen, őt sem irigylem. Ha ugyanazt élte át, amit én, akkor most váltunk sorstársakká. Anna csak jön-megy, úgy társalog mindenkivel, mintha a legboldogabb ember lenne a földön. Közben rajtam meg keresztülnéz. Nincs ember, aki ezt megengedhetné magának, mégsem tudok rá neheztelni. Én vagyok az oka.
Jamilah-val a kezében hozzám lép, majd mondja:
– Csókold meg a lányodat, mert viszem aludni!
Hogyne venném észre, hogy a „lányodat” szót megnyomja!
Ennek ellenére hangtalanul veszem ki a karjából, beszívom az illatát, és végigcsókolom az arcát.
Mashallah, életem. Lányom.
Amikor visszaadom, találkozik a tekintetünk, és nekem már ettől hevesebb ütemre vált a szívem. Mennyire szeretem ezt a nőt! Sosem gondoltam, hogy vala
