11. fejezetAmikor belépek a terembe, meghűl a vér az ereimben. A hangulat nem fényes, úgy látszik, egész Szaúd-Arábia tud már a botrányról. Csak férfiak vannak jelen, de nem kérdés, hogy mindenki ugyanarról susmutol.
Összetalálkozik a tekintetem Emírével. Elszorul a torkom, és megremeg a gyomrom. Hosszan néz a szemembe, magam sem tudom, hogy miért, de elindulok felé. A gyermekeink között feszülő ellentét éket vert kettőnk közé. Voltak próbálkozásaink, de olyan ez, mint egy elrohadt szerelem. Nem lehet újra felvirágoztatni a kapcsolatunkat, a barátságunk darabjaira hullott. Pedig egymás nélkül jóformán nem is léteztünk. Életem legszebb és legpokolibb élményeiben is ott állt mögöttem Emír, az unokatestvérem. Pont úgy, mintha az édestestvérem lett volna. Együtt fedeztük fel a világot, hódíto
