12. fejezetAmikor hazaérek, gyorsan megértem, hogy Wallid miért nem volt ott az összejövetelen. A palotám halljában rója a köröket, amikor meglát, rögtön felém indul.
– Megtennéd, hogy nem kezelsz gyerekként?
Szóval beszélt Billallal…
– Neked is salem, fiam!
– Apám, ez nem vicc!
– Mármint Billal al-Szudairi? Na látod, Wallid ebben egyetértünk. Nem viccel, veszélybe sodor téged, te meg ostoba kölyökként teszed, amit parancsol.
– Ugyan már! Bármikor király lehet.
– De még nem az! – üvöltöm vissza.
Wallid meglepődik a kirohanásomon, közben a fejét csóválva közelebb jön, és lecövekel előttem. Igaza van. Nem gyerek már, és főképp nem ostoba. Sosem volt az. Valójában ő az a fiam, akiben a legtöbb hitem volt. És van. Khalid mindig hirtelen volt, az ösztönei után ment, Ahmed pedig túl érzé
