A nap, amely mindennek dacára át tudott törni a felhőkön, sokkal gyorsabban ment le – egyszerűen elrejtőzött a nyugati hegyek mögött, bíbor-arany fénykörrel tüzesítette meg őket.
Ott éjszakáztak. Felkelt a nap.
És eljött az ideje, hogy szétváljanak.
•
Alaposan beburkolta a fejét Milva selyemkendőjével. Felvette Regis kalapját. Újból ellenőrizte, hogy fekszik a sihill a vállán, megvan-e mind a két tőr a csizmáiban.
Mellette Cahir élesítette hosszú nilfgaardi kardját. Angoulême gyapjúpántot kötött a homlokára, Milva ajándékát, egy vadászkést csúsztatott a csizmájába. Az íjászlány és Regis felnyergelte a lovaikat. A vámpír odaadta Angoulême-nek a saját fekete lovát, ő maga Draakul öszvérre ült át.
Készen voltak. Csak egyvalamit kellett még elintézni.
– Gyertek ide, mind.
Odamentek.
–
