– Én is – mondta rögtön Cahir.
– És én szintúgy! – mondta hevesen Milva.
Kökörcsin a melléhez szorította a kéziratos hengert, amelytől mostanában egy pillanatra sem vált meg. Lehajtotta a fejét. Láthatóan küzdött a gondolataival. És a gondolatok felülkerekedtek.
– Ne meditálj, költő – szólalt meg szelíden Regis. – Hisz nincs miért szégyenkezned. A kardra-késre menő véres harcban való részvételre még nálam is kevésbé vagy alkalmas. Nem tanítottak meg minket, hogyan kell vassal megsebezni felebarátainkat. Ezenkívül… Én ezenkívül…
A vajákra és Milvára emelte csillogó tekintetét.
– Gyáva vagyok – ismerte be kurtán. – Ha nem muszáj, nem akarom többé átélni, amit akkor a kompon és a hídon. Sohasem. Ezért azt kérem, tegyetek ki a Belhavenbe tartó harci csoportból.
– Arró a kompró és hídró –
