2020
DÉL-AMERIKA
Föltápászkodom, alig látok, jó időbe telik, míg rájövök, hogy a meleg vér nemcsak a tarkómra folyt le, hanem az arcomat is beteríti. A szememet megtörölve elsőként Pault veszem észre. Mocorogni kezd, majd fölemelt kézzel, fújtatva ad jelet.
– Vagyok! Élek!
Bár szívem szerint őt nézném meg elsőként, de a protokoll szerinti sorrendhez tartom magam. A nő után kutatok, de az ülés, amihez rögzítettem, eltűnt. Hűlt helye. Ennyi pont elég ahhoz, hogy gyorsan észhez térjek. Lerántom a kezemről a kesztyűt, miközben gyorsan végigtörlöm az egész arcomat az alkarommal. Érzem, ahogy a seb égni és lüktetni kezd.
Az ülés a gép másik szélére sodródott, és fogva tartja a védett személyt. Nyöszörögve próbálja megemelni magát, a sisak leesett a fejéről, reménykedem benne, hogy nem tört
