2020
DÉL-AMERIKA
Büdös van, hideget és keményet érzek magam alatt. Megmozdulok, érzem, hogy a betonon fekszem, próbálok a hátam alá nyúlni, de nem mozdul a karom. Megrántom a vállam, lánc csörgése rá a válasz.
Ó, a picsába!
Oldalra fordítom a fejem, ekkor fogom fel, hogy a betonon áll a víz. Kiráz a hideg, mordul egyet a gyomrom, nagyot nyelve tuszkolom le a nyálamat. A félhomályban kell egy kis idő, míg eljut a tudatomig a helyzet. Megemelem a fejem, ami hasogat ugyan, de legalább nem szédülök. Betonfal vesz körbe, fent a magasban rácsos ablak enged be némi fényt, olyan ez a hely, mint egy börtön.
– Robert? – hallom meg Paul hangját mögülem.
Ülő helyzetbe tornázom magam, és a hang irányába fordulok. Megnyugszom a ténytől, hogy életben van, és sértetlen.
– Hol vagyunk?
– Egy celláb
