6. FEJEZETReszket mindenem, nem akarom kinyitni a szemem, nem akarok felébredni, mert akkor sokkal rosszabb lesz minden. Szükségem lenne kokainra, fel kéne pörgetni magam, a testem már üvölt a szerért, és mivel nem kapja meg, tombolni kezd. Szaporán veszem a levegőt, összeszorítom a szemem, közben nagyokat nyelek, hátha visszaalszom, és nem tör felszínre a bennem lapuló sátán.
Ilyenkor gyűlölöm Pedrót. Ha magával vitt volna, amikor elszökött a hatóság elől, sosem kerülök abba az otthonba, és nem válok egy portól működő elmebeteggé. Amikor az a mocsok először utasított arra, hogy szívjam fel az orromba a kokaint, fogalmam sem volt róla, hogy mi az. Azt mondta, jó lesz nekem tőle. Számomra a jót az jelentette, amikor Pedróval valami finomat lophattunk a boltból, vagy amikor anyám, meghazudt
