9. FEJEZETHallom a természet hangját, érzékelem, ahogy vízcseppek hullnak az arcomba, miközben egy pokoli meleg szoba közepén állok, és az izzadságot törlöm ki a mellem alól… Látok egy férfit magam előtt, tudom, hogy a kedvére kell tennem, a kezemet ökölbe szorítom kínomban. A tenyerembe vizes növény simul, egy pillanatra azt hiszem, hogy vér, ezért felriadva a képzelgésből kinyitom a szememet. Felülök, az esőerdőben vagyok, a két katona közrefogva kémlel.
Nincs szoba. Nincs férfi. Nincs vér.
Mi történt?
A barna szemébe nézek, az utolsó emlékem, hogy rám üvölt, majd felém nyúl.
– Mit csináltál? – kérdezem szinte suttogva.
– Vázoltam az erőviszonyokat.
– Leütöttél?
Képtelenség, hiszen ő egy katona, és nem tehet ilyet. Azért küldték értem, hogy épségben az Államokba vigyen, arról kell
