NEGYVENNEGYEDIK FEJEZETIg elolvasta, félretette, majd újra elolvasta és újra félretette Merrin utolsó üzenetét, aztán a tömény salak- és hamubűzt megelégelve kimászott a kéményből. Miközben mélyen beszippantotta a késő délutáni levegőt a kemenceajtón túli teremben, észrevette, hogy a kígyósereglet sehol, mindössze a csörgőkígyó aludt vastag hurkákba tekeredve a talicskában. Ig szeretett volna közelebb menni, és megsimogatni a kígyó fejét, tett is felé egy lépést, aztán megállt. Inkább mégse, gondolta, és lenézett a nyakában függő keresztre, majd a vörös alkonyati fényben a falra vetülő árnyékára pillantott. Még mindig érezte a szarvakat a halántékán, érezte a súlyukat, érezte, ahogy végük a lehűlő levegőbe hasít, árnyéka viszont csak régi magas, sovány, szarvtalan önmagát mutatta. Ha most
