NEGYVENHATODIK FEJEZETIg éppen hogy talpra kecmergett a teremben, amikor a fényszóró végigsöpört az ablak- és ajtónyílásokon. A fehér fény négyszögeiben hirtelen olvashatóvá lettek a falakon az ősrégi üzenetek: TERRY PERRISH TROMBITAKIRÁLY, VILÁGBÉKE ’79, ISTEN HALOTT. Ig félrehúzódott a fényből, levette a kabátját, és a padló közepére dobta. Aztán leguggolt a sarokban, és a szarva segítségével előhívta a kígyókat.
Jöttek is mindenfelől, potyogtak a lyukacsos falakból, előkorcsolyáztak a téglakupacok alól, a sarkokból. Nagy sietségükben egymás hegyén-hátán siklottak a kabáthoz. A kabát megvonaglott, ahogy alája gyűltek. Aztán elkezdett felülni. A levegőbe emelkedett, kiegyenesedett, a vállai kitömődtek, és az ujjai dagadoztak, mintha egy láthatatlan ember öltené magára. Végül feje is lett
