NEGYVENNYOLCADIK FEJEZETIg mozdulatlanul állt, egy lángoló ember, ördög, tűzköntösben. Fél percig vedlette magáról a lángnyelveket, aztán ugyanolyan gyorsan, mint ahogy életre morajlott, a tűz pislákolni kezdett, és kialudt. Ig testéről fekete, olajos füst szállt fel sűrű, fojtogató oszlopban. Mármint hogy bárki emberfia számára fojtogató lett volna, a démon számára viszont, a füstoszlop közepén, édes volt, mint az alpesi levegő.
Ig anyaszült meztelenül előlépett füstköpönyegéből. Új bőre a lepörkölődött réginél is sötétebb vörös volt. Bal vállát még mindig merevnek érezte, de a lőtt seb helyén kusza hegszövet fehérlett. A feje kitisztult, úgy érezte magát, mint aki futott két kilométert, és most készen áll az úszásra. Körülötte a fű feketén füstölgött. A száraz kórók és fűcsomók között l
