Szarvak

NEGYEDIK FEJEZET

NEGYEDIK FEJEZETA nővér, aki megmérte Ig testsúlyát és vérnyomását, elmondta, hogy a lánynak, akivel a volt férje randizgat, sportos, sárga Saabja van. A nővér tudta, hol parkol a lány, és ebédszünetben el akart ugrani, hogy összecsikarja az autó oldalát a slusszkulcsával. Egy darab kutyaszart akart hagyni a sofőrülésen. Ig ökölbe szorított kézzel, mozdulatlanul ült a vizsgálóasztalon, és nem nyilvánított véleményt.

Amikor a nővér levette a vérnyomásmérő mandzsettáját, az ujjai Ig csupasz karjához súrlódtak, és Ig megtudta, hogy a nő sok más emberrel szúrt ki ugyanígy korábban: egy tanárjával, mert az megbuktatta, amikor csalni próbált dolgozatíráskor; egy barátnőjével, mert az kikotyogta valami titkát; és a volt férje ügyvédjével, mert a volt férje ügyvédje. Ig lelki szemei előtt megjelent a nő, amint tizenkét évesen rusnya fehér karcolást húzott egy szöggel apja fekete Oldsmobile-jának oldalára.

A vizsgálóban a maximumra állított légkondicionáló miatt szinte fagyos volt a levegő, és mire Renald doktor megérkezett, Ig reszketett a hidegtől és az idegességtől. Lehajtotta a fejét, hogy megmutassa az orvosnak a szarvakat. Aztán elmondta, hogy már nem tudja, mi valós és mi nem. És hogy azt hiszi, érzéki csalódásai vannak.

– Az emberek mindenféle dolgokat mondanak nekem – magyarázta. – Borzalmas dolgokat. Elmondják, hogy mit akarnak csinálni, olyasmiket, amiket soha senki nem vallana be másoknak. Egy kislány az előbb elmondta, hogy fel akarja gyújtani az anyját az ágyában. A nővér elmondta, hogy tönkre akarja tenni valami szegény lány autóját. Félek. Nem értem, mi történik velem.

Az orvos aggodalmas képpel szemügyre vette a szarvakat. – Ezek szarvak – állapította meg.

– Tisztában vagyok vele.

Renald doktor ingatni kezdte a fejét. – Mintha be volna gyulladva a hegye. Fáj is?

– Pokolian.

– Azannya – mondta az orvos. Megdörgölte a száját a kezével. – Leveszem a méreteket. – Megmérte a körméretet a szarv tövénél, aztán a távolságot a koponyától a szarv hegyéig, illetve a két szarvhegy között. Lefirkantotta a számokat a jegyzettömbjére. Amikor figyelmes, tűnődő arccal végigfuttatta ujját a csontos kinövésen, Ig megint megtudott valamit, amit nem akart volna. Megtudta, hogy napokkal korábban Renald doktor a hálószobája függönye mögött maszturbálva leste tizenhét éves lánya barátnőit, akik az úszómedencében hancúroztak.

Öreg, szürke szemében aggodalommal, az orvos hátralépett. Olyan arcot vágott, mint aki meghozta döntését. – Tudja, mit akarok csinálni?

– Mit? – kérdezett vissza Ig.

– Porrá akarok morzsolni egy kis OxyContint, hogy felszippantsam. Megfogadtam, hogy soha többé nem szippantok munka közben, mert eltompulok tőle, viszont fogalmam sincs, kibírok-e még hat óra várakozást.

Ignek nem esett le rögtön, hogy az orvos a véleményére kíváncsi.

– Nem beszélgethetnénk erről az izéről a fejemen? – szólalt meg.

Az orvos félrefordult, és lassan, fortyogva kieresztette a levegőt.

– Nézze – mondta Ig. – Kérem. Segítségre van szükségem. Valaki csak tud segíteni.

Renald doktor kelletlenül ráemelte a tekintetét.

– Nem értem, mi történik velem – folytatta Ig. – Azt hiszem, kezdek becsavarodni. Hogyhogy az emberek ilyen lagymatagon reagálnak, amikor meglátják a szarvaimat? Én, ha valakinek szarvat látnék a fején, összehugyoznám magam ijedtemben. – Mint ahogy pontosan ez is történt, amikor először meglátta magát a tükörben.

– Nehéz észben tartani – mondta az orvos. – Amint elfordítom magáról a tekintetemet, el is felejtem, hogy ott van a halántékán. Tudnám, hogy miért.

– De most látja, hogy ott van.

Renald bólintott.

– És soha életében nem látott ehhez foghatót?

– Biztos, hogy nem szippanthatnék egy kis Oxyt? – kérdezte az orvos. Aztán felderült az arca. – Adok magának is. Betéphetnénk mind a ketten.

Ig megrázta a fejét. – Meghallgatna, kérem?

Az orvos kelletlen képpel bólintott.

– Miért nem hív ide más orvosokat? Miért nem veszi komolyabban ezt az egészet?

– Őszintén szólva – mondta Renald –, kissé nehéz a problémájára összpontosítanom. Egyfolytában a tablettákra gondolok a tárcámban meg erre a csitrire, akivel a lányom iskola után lóg. Nancy Hughesnak hívják. Úristen, de megbasznám! Mondjuk, kicsit émelyítő, ha belegondolok. Még fenekén a tojáshéj.

– Kérem – mondta Ig. – Az orvosi szakvéleményére van szükségem, a segítségére. Mihez kezdjek?

– Kurva betegek – mondta az orvos. – Csak magukkal törődnek.