KILENCEDIK FEJEZETIg egy teljes percig állt a szobája ajtajában, de nem ment be, és nem feküdt le az ágyra, ahogy korábban elképzelte. Megint fájt a feje, a halántékánál, a szarv töve környékén. Mintha fokozódott volna koponyájában a nyomás. Látótere peremén sötétség lüktetett a pulzusával megegyező ritmusban.
Minden másnál jobban vágyott arra, hogy lepihenjen, elege lett az őrületből. Egy hűvös kéz érintését akarta érezni a homlokán. Azt akarta, hogy Merrin megint ott legyen vele – arcát a lány ölébe temetve akart pityeregni, miközben könnyű ujjak cirógatják a tarkóját. A lány magába foglalta az összes békés gondolatot. Úgy tűnt, róla szól minden nyugalmas emlék: júliusi délután, fekszenek a fűben a folyóparton, szellő lengedez… esős október, almabort iszogatnak a lány nappalijában, egym
