HATVANADIK FEJEZET
JASE
Mire beértem a fogadóterembe, már dühöngtem. Egy cellába dugtak, kaptam egy vödröt, és minden kérdésemre, hogy mikor találkozhatok a királynővel, csak hallgatás felelt. Egy szó választ sem kaptam. Egy óráig járkáltam, várakoztam. Aztán még háromig. A napfény bevágott a cellám kicsiny ablakán. Napokig, hetekig is itt lehetek. Ismertem ezt a játszmát, én is számtalan alkalommal játszottam már a rabokkal. Hadd várjanak, hadd féljenek a legrosszabbtól.
Talán be is vált a királynő taktikája. Kazi megmondta, hogy beszélhetek majd vele, de mikor? És akkor egyáltalán valóban meghallgat majd? A királyságok szemszögéből Tor Őrhelye nem több, mint egy apró folt a tájon. Csak annyit tudtak róla, amit Jégföld királya mondott nekik, ő viszont semmit sem tudott. Elegem volt abb
