ÖTVENKILENCEDIK FEJEZET
KAZI
Őrszemek lovagoltak ki előttünk, úgyhogy a hírek jóval megelőztek minket. Mire Marabella kapujához értünk, már nagy tömeg gyűlt össze. Katonák álltak sorfalat, hogy biztosítsák az utunkat, de a tömeg szinte meg sem mozdult, és meglepő csendben várt. Halálos némaság zuhant le, mintha szellemekkel lovagoltunk volna be. Nem ezekre a rabokra számítottak. Leesett az álluk, gyanúsan csillogott a szemük: egy Grizhez hasonló alkatú férfi sírt. Lehet, hogy nem ismerték fel Beaufortot és Torbacket, de Sarva kormányzót és Kardos chievdart nagyon is jól. Néztem, ahogy a döbbent arcokra kiül a rettenet, majd a gyűlölet. Kétségkívül sokan sokat vesztettek ezeknek az embereknek köszönhetően, vagy ismertek valakit, akit veszteség ért. Sarva és Kardos egyenesen előre nézett,
