Avatott mestere volt a sötét mágiának. A legtisztább éjszakákon is feltűnhettek villámok a tornya körül, akár télen is. Az ablakaiból kibocsátott fehér lidércfények végigsuhantak az utak és a sötét folyó fölött, majd beáramlottak a Rengetegbe, hogy rajtuk keresztül őrködhessen. Időnként pedig, amikor a Rengeteg elfogott valakit – egy pásztorlányt, aki a nyáj terelgetése közben túl közel merészkedett a vadon pereméhez, egy vadászt, aki megrontott forrásvízből ivott, vagy egy szerencsétlenül járt utazót a hágó felől, akinek füttye éles karmokkal tépett az ember elméjébe –, a Sárkány értük, áldozatokért is lejött a tornyából, és akiket ő elvitt, azok soha többé nem tértek vissza.
Nem gonosz volt, hanem távoli és ijesztő. Gyűlöltem, mert arra készült, hogy elvigye Kasját, és haragom hosszú év
