Elfordítottam az arcom. Egyre inkább azt éreztem, hogy nem maradhatok a szobában. Semmit sem reggeliztem, sőt előző nap sem vacsoráztam, mindennek hamuíze volt. Szégyenkezve vallottam be magamnak, hogy mardossa a gyomromat az éhség, hiszen az elképzelhetőnél is rosszabb fordulat történt, nem is lett volna szabad evésre gondolnom. A toronyban nem voltak szolgák, így senkitől sem várhattam ételt. Ekkor felötlött bennem egy kínzó gondolat: mi van, ha a Sárkány azt várja, hogy gondoskodjak az ő vacsorájáról?
Aztán egy még rosszabb gondolat ütötte fel a fejét: mi lesz vacsora után? Kasja hitt a visszatérő lányoknak, akik azt állították, hogy a Sárkány egy ujjal sem nyúlt hozzájuk. – Már száz éve rabol el szüzeket – jelentette ki határozottan. – Legalább az egyikük bevallotta volna ennyi idő al
