ÖTVENHATODIK FEJEZET
JASE
A völgyön átvágva végig egyvalami járt a fejemben: A mi fegyvereinket nem erre szántuk. Erre nem. Sarvára néztem, emlékeztem, hogyan akarta kivenni a kezemből a kivetőt, emlékeztem az ígéreteikre. Hamarosan meglesz a gyógyszer. Megmutatták az apámnak az Ősök könyveit, a gyógyítás varázslatait a számunkra érthetetlen receptekben, de megígérték, hogy a tudósok megfejtik őket, mi pedig elhittük. A hónapok során áttöréseket hazudtak, és előrehaladást, valahányszor fogyóban volt a türelmünk.
Sarva és Beaufort még mindig túlságosan magabiztosnak tűntek, mintha volna esélyük a szökésre. Húsz morrighani katona kísért minket vissza Vendába, a Griznek nevezett alakról nem is beszélve, aki egymaga felért hárommal. Haraggal volt a vendaiak iránt, és egy percre sem veszítet
