HARMINCEGYEDIK FEJEZET
JASE
Amikor utoljára ott jártunk, alig néztem körül a településen. Egy távolabbi legelőn kerítettük be a rövid szarvút, és az apám kiáltotta oda nekik: Már figyelmeztettünk benneteket, ez a mi földünk, a mi levegőnk, a mi vizünk! A birtokháborítók fizetnek! Ha maradtok, később még visszajövünk, és többet viszünk el!
Nem mentünk vissza, és ha megtesszük, akkor is csak egy újabb tehenet vettünk volna el. Valaki azonban visszament, és többet vitt el. Mindent elvitt.
– Ki tette? Derítsd ki! – morogtam oda Masonnek. Az ő dolga volt a magiszterek felügyelete. Valamelyikük biztosan látott vagy hallott valamit.
A családot minden oldalról támadás alá vették, de akármennyire nem kedveltem a vendaiakat, ez nem az ő harcuk volt. Még azt sem tudták, hogy mire használták fel
