HARMINCKETTEDIK FEJEZET
KAZI
A szakács kiadagolta a tálakba a sűrű ragut, és egy-egy vastag szelet rozskenyeret rakott a tetejére. Jase a Ballengerek fűrésztelepéről hozott egy szakácsot. Wrent, Synovét és engem beleszámítva nagyjából egyenlő számban voltunk vendaiak és Ballengerek. Mi is, ők is harmincan – miután megkaptuk az ételünket, mindenki elvonult a sajátjaival enni.
A Ballenger-társaság a tölgy egyik oldalán ült, a vendaiak a másikon. Így szólni sem tudtak egymáshoz, de talán éppen ez volt a cél. Ez hosszú, sivár estének nézett ki; ha valaki sértésnek vesz egy élesebb szót, akár veszekedésbe is átcsaphat. Középen egy kőkörben kis tűz égett, készen rá, hogy felvegye a küzdelmet az alkony sötétjével. A vendaiak holmijai között akadt néhány szék és pad, de korántsem elég mindenkin
